2016. szeptember 1., csütörtök

34. önálló tárlatom Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában

  2016 június 3-án,  pénteken 16-órakor nyílt Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában a Balatoni Tündérország című 34 önálló kiállításom, amelynek szervezője és kurátora Varga István  Attila, a VOSZ Fejér megyei elnöke, Márfy Gabriella orientalista festőművész férje volt. A rendezvényen a megjelenteket Molnár Tamás, Székesfehérvár MJV Önkormányzatának a képviselője köszöntötte, aki kiemelte, hogy 17 évesen  máris jelentős képzőművészeti életművet hoztam létre. Dr. Lángi Péter keszthelyi költőnek a Pannon Írók Társaságának képviselőjének a festményeim által ihletett költeményeit Mudris Anett olvasta fel. A megnyitón megcsodálhattuk a Hungarikum Együttes tagjainak, Kremmitzky Gézának és Mudris Anettnek zenés betétekkel kísért művészi előadását is.
    A kiállításomat Bakonyi Kovács István, a József Attila-és Príma-díjas irodalomtörténész, főiskolai  tanár nyitotta meg a következő előadásával: " Szinte hihetetlen, hogy egy 17 éves fiú ennyi mindenen lehet túl. Szinte hihetetlen, hogy ennyi  siker van a háta mögött. És ki tudja, mennyi siker  vár még rá? Persze tudunk csodagyerekekről, csodakamaszokról. És persze Mozart és Rembaud jut az eszünkbe, utóbbi, a nagy francia költő éppen abban a korban fejezte be a lírai tevékenységét, amelyben Vollein Ferenc éppen van.Remélhetőleg a fiatal festő ebben nem követi a nagy szimbolista festő példáját. Vagy gondoljunk azokra a komolyzenei virtuózokra, aki  közül éppen  most derül ki, hogy ki  a legjobb.És ennek a kiállításnak az alkotója most elvisz bennünket egy különleges világba. Egy olyan  világba, amelyben a valóságban, a mesének, a legendáknak, a hitnek, a történelemnek a lenyomatait látjuk. Élénk színek, gazdag formavilág, a teremtő képzelet, sok-sok  vízió-ilyen dolgok  jutnak a szemlélő eszébe, ha belép  az Árpád fürdő termébe. És szembesülünk az ember golgotai útjával, az egzotikus mesevilág árnyalataival, de ugyanúgy a víz, a levegő, a növények szépségeivel, a teremtett világ csodáival, az isteni természet és a kegyelmi állapot hozadékával. Közben felderengenek hajdani személyes balatoni emlékeink, vagy éppen az, amit a keresztútról  sejtünk, vagy az, ahogy az első királyunkat elképzeljük ezer esztendő távolából. Van itt aranyló fény, van itt kékség, van itt szürreális látomás. Szakralitás, profanitás. Van szőlő és napfény, csillogó víztükör és színkavalkád. Másutt meg azt látjuk, milyen parányi az ember a természet egészében.Létünk porszemnyi, múlékony. De ez a porszem mégis tud óriás lenni, csak  nehogy eltévedjünk, nehogy Istennek képzeljük  magunkat. Csak  nehogy kihaljon belőlünk az alázat! Az ilyenfajta művészet erre int bennünket.
  A költő tollát, a zenész hangszerét a festő ecsetjét valami  titokzatos kéz mozgatja. A költő, a zenész, a festő eszköz a titokzatos erő kezében. Ebben ezért van valami elképesztő, van benne valami csodálatos. Nem tudhatjuk persze a jövőt, nem tudhatjuk, merre visz az út. A múltat, a jelent tudhatjuk. Láthatjuk a képeket, elgondolkodhatunk azon, vajon mi  húzódik meg az alkotó folyamatok  mögött? Vajon mi munkál  a festő  agyában. vajon mit gondol a nézőről? Milyen tapasztalat, tudás mozgatja a kezét, miközben létrehozza azt, ami elbűvöli  a befogadót? S a befogadó nemcsak néző, de több is annál. Elméjében tovább gondolja, tovább érzékeli  a látványt. A látvány közben átlényegül, belsővé válik. A külső utak belsővé válnak.
  Ezek a képek megvilágítják a szépséget, és megvilágítják a szenvedést. A mű aztán most is leválik az alkotójáról, és önálló életre kel. És biztos, hogy a festő tehetsége nélkül mindez nem történhetne meg".-Bakonyi István
   A Tündérország című 3-dik képzőművészeti kiadványomat Szemes Péter esztéta, mentor,a Pannon Tükör szerkesztője mutatta be a megjelenteknek. Kiemelte, hogy a magyar képzőművészet  történetében ilyen fiatalon eddig még  senkinek sem  jelent meg ilyen színvonalú és terjedelmű képzőművészeti kiadványa, s utána részleteiben is bemutatta a könyvemet. A rendezvény egyébként telt ház előtt zajlott, s nagy örömömre megjelentek tekintélyes létszámban a határon kívüli magyarság képviseletében az Erdélyben élő középiskolás kortársaim is.
   A kiállításommal kapcsolatban azonban komoly hiányérzeteim, hiányérzeteink támadtak a Fejér Megyei Hírlappal és a Fehérvár című újsággal kapcsolatban is, hiszen alig-alig lépte át az ingerküszöbüket a rendezvény..A többszöri írásos megkereséseink ellenére sem hoztak le előzetes beharangozókat, illetve sem rövid, sem részletesebb tudósításokat a kiállításomról, csupán a Feol. hu. hozott le pár néhány képet -mindenféle kommentár és beszámoló nélkül-a megnyitóról, s a Fehérvár TV-ben jött le egy pár perces riport.. Ugyanakkor ez engem szakmailag igen nagy elégedettséggel is eltöltött a megye képzőművészeti utánpótlását illetően, hiszen a sajtó hallgatására már tudom, tudjuk a tuti magyarázatot: unalmas lettem ottan a legújabb  időkre, mert Fejér megyében mára már biztosan tucatjával  szaladgálnak azok a 17 éves ifjú alkotóművészek, akiknek  ennyi idős korukra máris 33 önálló és számos csoportos tárlatot, 3 képzőművészeti kiadványt sikerült létrehozniuk, s megnyertek 30 hazai és külföldi képzőművészeti alkotópályázatot vagy kiemelkedő eredménnyel szerepeltek azokon, s rangos képzőművészeti ösztöndíjakkal, külföldi tanulmányutakkal is büszkélkedhetnek..
  Komolyabbra  fordítva a szót: természetesen egy kiállítás szakmai rangját és sikerét első sorban a megnyitó és a tárlat látogatottsága, az azon felszólaló előadók szakmai hitelessége és elismertsége, a tárlat szakmai  visszhangja és értékelése, a képvásárlások és még nagyon sok minden fontos körülmény határozza meg...Hány-és hány olyan  kiállítás-megnyitón vettem már részt vendégként, hogy a fotóriporternek nagy-nagy nehézséggel sikerült összeszednie a felvezető képre háttérként az alig egy tucat résztvevőt, látogatót. Én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a tárlatom megnyitójáról  készített  fényképek önmagukért beszélnek.Mindezeket  szem előtt tartva a 33. kiállításomat Székesfehérváron  mindenképpen egy sikeres rendezvénynek tekintem és tekintjük.- Vollein Ferenc