A kiállításomat Bakonyi Kovács István, a József Attila-és Príma-díjas irodalomtörténész, főiskolai tanár nyitotta meg a következő előadásával: " Szinte hihetetlen, hogy egy 17 éves fiú ennyi mindenen lehet túl. Szinte hihetetlen, hogy ennyi siker van a háta mögött. És ki tudja, mennyi siker vár még rá? Persze tudunk csodagyerekekről, csodakamaszokról. És persze Mozart és Rembaud jut az eszünkbe, utóbbi, a nagy francia költő éppen abban a korban fejezte be a lírai tevékenységét, amelyben Vollein Ferenc éppen van.Remélhetőleg a fiatal festő ebben nem követi a nagy szimbolista festő példáját. Vagy gondoljunk azokra a komolyzenei virtuózokra, aki közül éppen most derül ki, hogy ki a legjobb.És ennek a kiállításnak az alkotója most elvisz bennünket egy különleges világba. Egy olyan világba, amelyben a valóságban, a mesének, a legendáknak, a hitnek, a történelemnek a lenyomatait látjuk. Élénk színek, gazdag formavilág, a teremtő képzelet, sok-sok vízió-ilyen dolgok jutnak a szemlélő eszébe, ha belép az Árpád fürdő termébe. És szembesülünk az ember golgotai útjával, az egzotikus mesevilág árnyalataival, de ugyanúgy a víz, a levegő, a növények szépségeivel, a teremtett világ csodáival, az isteni természet és a kegyelmi állapot hozadékával. Közben felderengenek hajdani személyes balatoni emlékeink, vagy éppen az, amit a keresztútról sejtünk, vagy az, ahogy az első királyunkat elképzeljük ezer esztendő távolából. Van itt aranyló fény, van itt kékség, van itt szürreális látomás. Szakralitás, profanitás. Van szőlő és napfény, csillogó víztükör és színkavalkád. Másutt meg azt látjuk, milyen parányi az ember a természet egészében.Létünk porszemnyi, múlékony. De ez a porszem mégis tud óriás lenni, csak nehogy eltévedjünk, nehogy Istennek képzeljük magunkat. Csak nehogy kihaljon belőlünk az alázat! Az ilyenfajta művészet erre int bennünket.
A költő tollát, a zenész hangszerét a festő ecsetjét valami titokzatos kéz mozgatja. A költő, a zenész, a festő eszköz a titokzatos erő kezében. Ebben ezért van valami elképesztő, van benne valami csodálatos. Nem tudhatjuk persze a jövőt, nem tudhatjuk, merre visz az út. A múltat, a jelent tudhatjuk. Láthatjuk a képeket, elgondolkodhatunk azon, vajon mi húzódik meg az alkotó folyamatok mögött? Vajon mi munkál a festő agyában. vajon mit gondol a nézőről? Milyen tapasztalat, tudás mozgatja a kezét, miközben létrehozza azt, ami elbűvöli a befogadót? S a befogadó nemcsak néző, de több is annál. Elméjében tovább gondolja, tovább érzékeli a látványt. A látvány közben átlényegül, belsővé válik. A külső utak belsővé válnak.
Ezek a képek megvilágítják a szépséget, és megvilágítják a szenvedést. A mű aztán most is leválik az alkotójáról, és önálló életre kel. És biztos, hogy a festő tehetsége nélkül mindez nem történhetne meg".-Bakonyi István
A Tündérország című 3-dik képzőművészeti kiadványomat Szemes Péter esztéta, mentor,a Pannon Tükör szerkesztője mutatta be a megjelenteknek. Kiemelte, hogy a magyar képzőművészet történetében ilyen fiatalon eddig még senkinek sem jelent meg ilyen színvonalú és terjedelmű képzőművészeti kiadványa, s utána részleteiben is bemutatta a könyvemet. A rendezvény egyébként telt ház előtt zajlott, s nagy örömömre megjelentek tekintélyes létszámban a határon kívüli magyarság képviseletében az Erdélyben élő középiskolás kortársaim is.
A kiállításommal kapcsolatban azonban komoly hiányérzeteim, hiányérzeteink támadtak a Fejér Megyei Hírlappal és a Fehérvár című újsággal kapcsolatban is, hiszen alig-alig lépte át az ingerküszöbüket a rendezvény..A többszöri írásos megkereséseink ellenére sem hoztak le előzetes beharangozókat, illetve sem rövid, sem részletesebb tudósításokat a kiállításomról, csupán a Feol. hu. hozott le pár néhány képet -mindenféle kommentár és beszámoló nélkül-a megnyitóról, s a Fehérvár TV-ben jött le egy pár perces riport.. Ugyanakkor ez engem szakmailag igen nagy elégedettséggel is eltöltött a megye képzőművészeti utánpótlását illetően, hiszen a sajtó hallgatására már tudom, tudjuk a tuti magyarázatot: unalmas lettem ottan a legújabb időkre, mert Fejér megyében mára már biztosan tucatjával szaladgálnak azok a 17 éves ifjú alkotóművészek, akiknek ennyi idős korukra máris 33 önálló és számos csoportos tárlatot, 3 képzőművészeti kiadványt sikerült létrehozniuk, s megnyertek 30 hazai és külföldi képzőművészeti alkotópályázatot vagy kiemelkedő eredménnyel szerepeltek azokon, s rangos képzőművészeti ösztöndíjakkal, külföldi tanulmányutakkal is büszkélkedhetnek..
Komolyabbra fordítva a szót: természetesen egy kiállítás szakmai rangját és sikerét első sorban a megnyitó és a tárlat látogatottsága, az azon felszólaló előadók szakmai hitelessége és elismertsége, a tárlat szakmai visszhangja és értékelése, a képvásárlások és még nagyon sok minden fontos körülmény határozza meg...Hány-és hány olyan kiállítás-megnyitón vettem már részt vendégként, hogy a fotóriporternek nagy-nagy nehézséggel sikerült összeszednie a felvezető képre háttérként az alig egy tucat résztvevőt, látogatót. Én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a tárlatom megnyitójáról készített fényképek önmagukért beszélnek.Mindezeket szem előtt tartva a 33. kiállításomat Székesfehérváron mindenképpen egy sikeres rendezvénynek tekintem és tekintjük.- Vollein Ferenc
