Alkotásom a Vatikáni Múzeumban és Képtárban

Hosszas egyházi-diplomáciai előkészületek után 2016 október 12-én,Rómában,a Szent Péter székesegyház előtti téren,az általános pápai audencia keretében adtam át a Szent Márton év alkalmával I. Ferenc pápának,azaz a Szentatyának a Szent Márton megkereszteli édesanyját című olaj-vászon,100x70 cm-es festményemet.Az alkotásom ezáltal 17-évesen, első zalai és kortárs magyar festőművészként- bekerült a világhírű Vatikáni Múzeumba és Képtárba Raffaello Santi, Pablo Picasso Marc Chagall,Michelangelo és Fernando Bottero alkotásai mellé. A Pápai Prefektúra illetékesei a festmény végleges elhelyezéséről, annak körülményeiről  később  hozzák meg a döntésüket. Hihetetlen művészi-szakmai elismerés ez számomra! Hiszen Magyarországon a művészi elismeréseket,okleveleket - sajnos az esetek  nem kis részénél, egy bizonyos életkor után- politikai-személyi-szakmai kapcsolatok alapján osztogatják,s bizony nem kevés esetben a díjazott halála után a nevük végleg a feledésbe homályába merül, s a művészi hagyatékukat bizony sokszor a mohó örökösök elkótyavetyélik- áron alul. S közben hány és hány kiváló, tehetséges magyar művész nem kapta és kapja meg itthon  a méltó  helyét és elismeréseit élete folyamán, és hány esetben csak  a haláluk után fedezték és fedezik  fel őket. A Vatikáni Múzeum és Képtár, annak gyűjteménye -és benne az én festményem- azonban fennmaradt, amíg ez az Isten által teremtett világ létezik.
 A festmény átadása a Szent Péter téren történt,ahol a díszpáholyban foglalhattam helyet közvetlenül a pápai pulpitus előtt, a 30-40 kiválasztott között, az egész teret betöltő,a pápai audenciára összesereglő,mintegy 80000 zarándok-és nézősereg előtt. Megható és csodálatos élmény volt a Szentatyával történt találkozásom. Hihetetlen pozitív energiák sugároztak ki belőle amelyeket a jóság a szeretet és a bizalom néven tudnék összefoglalni.Amikor átvette a festményemet és a Tündérország című 100 oldalas,színes kiadványomat,megáldott,és elismerését fejezte ki az alkotásommal kapcsolatban.
 Az utamat támogatta személyesen Veres András püspök atya, dr. Márfi Gyula érsek atya, a Magyarországi Apostoli Nunciatúra, Dr Tóth Tamás,a Pápai Magyar Intézet rektora és a Pápai Állam Prefektúrája is.A festményem egyébként úgy került be világhírű gyűjteménybe,hogy előtte megnyerte  a Napkút Kiadó és a Cédrus Művészeti Alapítvány által,a Szent Márton év alkalmával meghirdetett képzőművészeti alkotópályázatot,és bekerült a legjobb 15 alkotás közé.A festményem ezáltal szerepel a kiadó által megjelentetett Szent Márton-almanachban. A Szentatyával történő találkozásomról tudósított élő riportban a Vatikáni Rádió, az MTVA M5-ös Kulturális Híradója, de megjelent eseményről egy részletesebb beszámoló a Bors című napilapban is.Az esemény még szerepel a Magyar Kurirban, az Új Emberben a Zalai Hírlapban és a Veszprémi Naplóban is,tehát szinte az összes magyar médiában.
   Én úgy gondolom,hogy ezt a művészi elismerést már senki nem veheti el tőlem,és a" hivatalos szakma" nagyjainak is alaposan feladtam ezzel a leckét.Hiszen olyan elismerés birtokába jutottam képzőművészeti élet terén,amely eddig csak igen-igen keveseknek adatott meg itthon ebben a szakmában.Most már nem lehet engemet öcsikézni, s mondogatni,milyen szépen fejlődik ez a gyerek,de még tanulgatnia kell ezt a szakmát...Hát csinálják mások is utánam!  Ez a sikerem tehát nemcsak a saját művészetem elismerésemet jelenti  az egyik legmagasabb szinten, hanem a magyar képzőművészet,tehát a magyar festőművészet óriási sikere is egyúttal.
  Rendkívül  büszke vagyok  erre a legújabb, az eddigi legrangosabb, és  legjelentősebb képzőművészeti elismerésre. Nagyon  örülök annak, hogy az eddigi visszajelzések alapján  rendkívül  sokan büszkék rám itthon Magyarországon és külföldön is, tehát nemzetközi szinten, hiszen a hírt hamar felkapta a világsajtó is.

Vollein Ferenc, 2016, november  13-án

34. önálló tárlatom Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában

  2016 június 3-án,  pénteken 16-órakor nyílt Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában a Balatoni Tündérország című 34 önálló kiállításom, amelynek szervezője és kurátora Varga István  Attila, a VOSZ Fejér megyei elnöke, Márfy Gabriella orientalista festőművész férje volt. A rendezvényen a megjelenteket Molnár Tamás, Székesfehérvár MJV Önkormányzatának a képviselője köszöntötte, aki kiemelte, hogy 17 évesen  máris jelentős képzőművészeti életművet hoztam létre. Dr. Lángi Péter keszthelyi költőnek a Pannon Írók Társaságának képviselőjének a festményeim által ihletett költeményeit Mudris Anett olvasta fel. A megnyitón megcsodálhattuk a Hungarikum Együttes tagjainak, Kremmitzky Gézának és Mudris Anettnek zenés betétekkel kísért művészi előadását is.
    A kiállításomat Bakonyi Kovács István, a József Attila-és Príma-díjas irodalomtörténész, főiskolai  tanár nyitotta meg a következő előadásával: " Szinte hihetetlen, hogy egy 17 éves fiú ennyi mindenen lehet túl. Szinte hihetetlen, hogy ennyi  siker van a háta mögött. És ki tudja, mennyi siker  vár még rá? Persze tudunk csodagyerekekről, csodakamaszokról. És persze Mozart és Rembaud jut az eszünkbe, utóbbi, a nagy francia költő éppen abban a korban fejezte be a lírai tevékenységét, amelyben Vollein Ferenc éppen van.Remélhetőleg a fiatal festő ebben nem követi a nagy szimbolista festő példáját. Vagy gondoljunk azokra a komolyzenei virtuózokra, aki  közül éppen  most derül ki, hogy ki  a legjobb.És ennek a kiállításnak az alkotója most elvisz bennünket egy különleges világba. Egy olyan  világba, amelyben a valóságban, a mesének, a legendáknak, a hitnek, a történelemnek a lenyomatait látjuk. Élénk színek, gazdag formavilág, a teremtő képzelet, sok-sok  vízió-ilyen dolgok  jutnak a szemlélő eszébe, ha belép  az Árpád fürdő termébe. És szembesülünk az ember golgotai útjával, az egzotikus mesevilág árnyalataival, de ugyanúgy a víz, a levegő, a növények szépségeivel, a teremtett világ csodáival, az isteni természet és a kegyelmi állapot hozadékával. Közben felderengenek hajdani személyes balatoni emlékeink, vagy éppen az, amit a keresztútról  sejtünk, vagy az, ahogy az első királyunkat elképzeljük ezer esztendő távolából. Van itt aranyló fény, van itt kékség, van itt szürreális látomás. Szakralitás, profanitás. Van szőlő és napfény, csillogó víztükör és színkavalkád. Másutt meg azt látjuk, milyen parányi az ember a természet egészében.Létünk porszemnyi, múlékony. De ez a porszem mégis tud óriás lenni, csak  nehogy eltévedjünk, nehogy Istennek képzeljük  magunkat. Csak  nehogy kihaljon belőlünk az alázat! Az ilyenfajta művészet erre int bennünket.
  A költő tollát, a zenész hangszerét a festő ecsetjét valami  titokzatos kéz mozgatja. A költő, a zenész, a festő eszköz a titokzatos erő kezében. Ebben ezért van valami elképesztő, van benne valami csodálatos. Nem tudhatjuk persze a jövőt, nem tudhatjuk, merre visz az út. A múltat, a jelent tudhatjuk. Láthatjuk a képeket, elgondolkodhatunk azon, vajon mi  húzódik meg az alkotó folyamatok  mögött? Vajon mi munkál  a festő  agyában. vajon mit gondol a nézőről? Milyen tapasztalat, tudás mozgatja a kezét, miközben létrehozza azt, ami elbűvöli  a befogadót? S a befogadó nemcsak néző, de több is annál. Elméjében tovább gondolja, tovább érzékeli  a látványt. A látvány közben átlényegül, belsővé válik. A külső utak belsővé válnak.
  Ezek a képek megvilágítják a szépséget, és megvilágítják a szenvedést. A mű aztán most is leválik az alkotójáról, és önálló életre kel. És biztos, hogy a festő tehetsége nélkül mindez nem történhetne meg".-Bakonyi István
   A Tündérország című 3-dik képzőművészeti kiadványomat Szemes Péter esztéta, mentor,a Pannon Tükör szerkesztője mutatta be a megjelenteknek. Kiemelte, hogy a magyar képzőművészet  történetében ilyen fiatalon eddig még  senkinek sem  jelent meg ilyen színvonalú és terjedelmű képzőművészeti kiadványa, s utána részleteiben is bemutatta a könyvemet. A rendezvény egyébként telt ház előtt zajlott, s nagy örömömre megjelentek tekintélyes létszámban a határon kívüli magyarság képviseletében az Erdélyben élő középiskolás kortársaim is.
   A kiállításommal kapcsolatban azonban komoly hiányérzeteim, hiányérzeteink támadtak a Fejér Megyei Hírlappal és a Fehérvár című újsággal kapcsolatban is, hiszen alig-alig lépte át az ingerküszöbüket a rendezvény..A többszöri írásos megkereséseink ellenére sem hoztak le előzetes beharangozókat, illetve sem rövid, sem részletesebb tudósításokat a kiállításomról, csupán a Feol. hu. hozott le pár néhány képet -mindenféle kommentár és beszámoló nélkül-a megnyitóról, s a Fehérvár TV-ben jött le egy pár perces riport.. Ugyanakkor ez engem szakmailag igen nagy elégedettséggel is eltöltött a megye képzőművészeti utánpótlását illetően, hiszen a sajtó hallgatására már tudom, tudjuk a tuti magyarázatot: unalmas lettem ottan a legújabb  időkre, mert Fejér megyében mára már biztosan tucatjával  szaladgálnak azok a 17 éves ifjú alkotóművészek, akiknek  ennyi idős korukra máris 33 önálló és számos csoportos tárlatot, 3 képzőművészeti kiadványt sikerült létrehozniuk, s megnyertek 30 hazai és külföldi képzőművészeti alkotópályázatot vagy kiemelkedő eredménnyel szerepeltek azokon, s rangos képzőművészeti ösztöndíjakkal, külföldi tanulmányutakkal is büszkélkedhetnek..
  Komolyabbra  fordítva a szót: természetesen egy kiállítás szakmai rangját és sikerét első sorban a megnyitó és a tárlat látogatottsága, az azon felszólaló előadók szakmai hitelessége és elismertsége, a tárlat szakmai  visszhangja és értékelése, a képvásárlások és még nagyon sok minden fontos körülmény határozza meg...Hány-és hány olyan  kiállítás-megnyitón vettem már részt vendégként, hogy a fotóriporternek nagy-nagy nehézséggel sikerült összeszednie a felvezető képre háttérként az alig egy tucat résztvevőt, látogatót. Én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a tárlatom megnyitójáról  készített  fényképek önmagukért beszélnek.Mindezeket  szem előtt tartva a 33. kiállításomat Székesfehérváron  mindenképpen egy sikeres rendezvénynek tekintem és tekintjük.- Vollein Ferenc

                                                 

                       

Tündérország könyvemmel a 87. Ünnepi Könyvhéten Budapesten

  Én úgy gondolom, hogy 17 évesen rendkívüli művészi elismerést és rangot jelent már a 3-dik önálló művészi kiadványom létrehozása. Hiszen az első, A színek varázsában-amely 2012-ben jelent meg- még a kezdeti, első lépést jelentette, a második, A színek bűvöletében már egy komolyabb, 70 oldalas képkatalógus volt, amelyet már hivatalosan is bemutathattam és dedikálhattam 2014-ben a 85. Ünnepi Könyvhéten Budapesten, a Líra standján. Megjegyzem hogy a magyar, de az egyetemes képzőművészet  történetében eddig még  senkinek  sem sikerült 17 évesen 3 önálló képkatalógust megvalósítania.
  2015. végére azonban elérkezettnek láttuk  az időt, hogy végre egy, a  teljes életművemet felölelő színes kiadványt hozzunk létre.Ennek keretében 2015 őszén a Nemzeti Tehetség Program keretében az EMMI éa az EMET szakmai kuratóriumának a döntése alapján a "Nemzet Fiatal Tehetségeiért" program ösztöndíjasaként és kiemelt támogatottjaként hozzáláthattunk az összegző kiadványom megvalósításához. A könyvem 2016 tavaszára készült el, s a Tündérország címet kapta Eötvös Károly Balatoni utazások  című útirajza és a saját gondolataim alapján. A festményeimnek ugyanis  az egyik fő tematikája a Balaton a szakralitás és a toszkán tájképek  mellett. Az összegző mű 100 oldalas, kemény fedeles és fűzött, s védőfóliával is  van ellátva, de esztétikailag és tartalmilag a legmagasabb  igényeket is kielégíti.Szemes Péter mentor, a Pannon Tükör szerkesztője végezte el a szerkesztési munkálatokat: 67 festményemet, bővebb színes mellékleteket és rövid olasz, német és angol nyelvű ismertetőket  is tartalmaz, s a győri AmbrooBooke Kiadó gondozásában jelent meg. Ezek mellett még  4  tanulmányt is található benne, így többek között Somogyi Győzőnek, a Kossuth-,Munkácsy-és Mednyánszky-díjas festő-és grafikusművésznek, a Nemzet Művészének, Skonda Máriának, a Völgyi-Skonda Kortárs gyűjtemény társtulajdonosának,, Szemes Péter esztétának és irodalomtörténésznek, valamint Szalai Zsolt költőnek, a győri Ambroozia című irodalmi-kulturális folyóirat szerkesztőjének az írásai a festményeimről. De különösen arra vagyok  büszke, hogy Dr. Lángi Péter keszthelyi költőnek-a Pannon Írók Társaságának  a képviseletében- 4 olyan költeménye is díszíti a kötetemet, amelyeket az alkotásaim  képi  világa ihletett meg (pl. a Fényes világban ). Úgyhogy a könyvem sokkal több egyszerű képkatalógusnál, hiszen a teljesség igényével tárja az olvasók elé az eddigi művészi pályafutásomat.
  Nagyon nagy művészi elismerést jelent számomra, hogy 2016 június 11-én, de. 11-és 12 óra között életemben már másodszor kaptam lehetőséget  arra, hogy a 87. Ünnepi Könyvhéten, Budapest szívében, a Vörösmarty téren, a Líra standján dedikálhassam a Tündérország című 100 oldalas képzőművészeti könyvemet. Hiszen az Ünnepi Könyvhét az  ország legnagyobb és legrégebbi  kulturális és művészeti  fesztiválja, amelyen ténylegesen a magyar kultúra, a magyar irodalom és a művészetek legnagyobb és legszínvonalasabb országos seregszemléje zajlik évente visszatérően. Többen megjegyezték, hogy az Ünnepi Könyvhét 87. éves történetében -József Attila és Dzsida Jenő mellett- én  voltam 17 évesen minden idők  legfiatalabb olyan alkotója, aki a széles nyilvánosság előtt -már másodszor- mutathatta be az érdeklődőknek a kiadványát, és hivatalosan is dedikálhatta azt.
A színes kiadványom  megrendelhető 2500 Ft plusz postaköltség alapáron a 06-30-654-1440-es telefonszámon.- Vollein Ferenc

Összegző (32.) önálló tárlatom és könyvbemutatóm a Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában

    2016 április 2-án-több hónapos előkészület után- nyílt meg Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában a 32. önálló, Balatoni Tündérország című kiállításom, s ugyanitt került sor a Tündérország című, 3-dik. önálló képzőművészeti kiadványom első, nagyobb bemutatójára is. Az eseményre különösen nagy gonddal készültem, hiszen öt alkotást is kifejezetten erre a neves alkalomra festettem a  Balatoni halászfiúkat  a reggeli fényben, A tihanyi kecskeköröm legendáját, A szőlőszedő Dionüszosz fohászát, a Toszkán táj magyar ecsettel és a Cigány Madonnát. Külön öröm és elismerés számomra, hogy a Zala megyei médiák, így a Zalai Hírlap. a Balatoni Futár valamint a Hévíz, Keszthely és környéke is kiemelt figyelmet fordítottak az eseményre, tehát színes mellékletekkel ellátott beharangozókat hoztak le a közelgő tárlatról- és nem is rövideket. Kiemelném: ez a rendezvény a megye egyik legjelentősebb, kiemelt kulturális eseménye volt 2016 április 2-án, szombaton Balatonfüreden, a kultúra városában- országosan is ismert és elismert szereplőkkel.
    A mintegy 100 oldalas képzőművészeti kiadványomat a Nemzeti Tehetség Program egyik győzteseként- az EMMI és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő szakmai kuratóriumának a döntése alapján-mintegy 1 200 000 Ft támogatással valósíthattam meg  a "Nemzet Fiatal Tehetségeiért" ösztöndíjprogram kiemelt támogatottjaként. A tárlat szakmai kurátorai Kovács Alex és Kositzky Anett  igazgatónő voltak, s a kiállításomra  a Vaszary Villa és Galéria rendezésében került sor, Megjegyzem, Balatonfüreden már ez volt a harmadik, de képzőművészeti pályafutásom egyik legjelentősebb tárlata is, hiszem a 2009 és a 2016 év közötti alkotásaim színe-javát mutatta be, mintegy 35 festményt, Különösen büszke vagyok rá, hogy 5 festményem (Szüretelők, Badacsonyi halászok, Pünkösd a Szent Mihály-dombon, Rügyfakadás Tihanyban, Imádság  a halászokért) már az ország legnagyobb kortárs képzőművészeti magángyűjteményének a részeként, a Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjtemény megbecsült darabjaiként mutatkozhattak be.
     A rendezvény telt ház előtt, a mintegy 100 fős közönség előtt kezdődött a balatonfüredi Ferencsik János Zeneiskola növendékeinek a zenei felvezetőjével. Dr Bóka István, Balatonfüred polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy a város nyitott a kultúra és a művészetek irányába, s különösen büszke arra, ha egy Balatonfüredről származó tehetség kiállításának adhat otthont. Felvetette, hogy már ez  a harmadik önálló tárlatom helyben, továbbá azt is, hogy látja munkáimon  a folyamatos szakmai fejlődést és kísérletezést is. Skonda Mária beszédében hangsúlyozta, hogy a Völgyi-Skonda gyűjtemény egy nyitott gyűjtemény, amely nyitott a fiatal tehetségek és az igazi értékek irányába  s azt is, hogy a továbbiakban is szeretnék  a művészi fejlődésemet kiemelt figyelemmel kísérni.Rámutatott, hogy festményeimben ott van a naiv festészet tiszta őszintesége, s nincs benne semmi mesterkélt. Szerinte eredetiségre törekszem és a saját formanyelv kialakítására, ismerem a középkori ikonfestészetet és a szürrealista látásmódot is, de ezeket a saját világommá tudtam alakítani.,Arról is beszélt, hogy véletlen találkozások nincsenek, előbb-utóbb minden véletlen  szükségszerű lesz, úgy, ahogy ők találkoztak munkáimmal és velem is először 2015 őszén Budán, a Lívia Villában egy korábbi, 2015-ös kiállításomon.
    Skonda Mária hozzászólása után Dr. Lángi Péter keszthelyi költő, a Pannon Írók Társaságának a képviseletében olvasta fel a festményeim képi világáról írt nagyívű versét. a Fényes világban címűt, amelynek  a lényegét a színeknek és a fényeknek. a változatossága és ellentétei adták.
    Nagy örömmel töltött el, s egyúttal rendkívüli szakmai elismerésnek is tartom, hogy tárlatomat hivatalosan, tehát szakmailag az egyik meghatározó képzőművészeti példaképem, a magyar naiv- népi-szürrealista festészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, Somogyi Győző, a Kossuth- Munkácsy-és Mednyánszky-díjas festő-és grafikusművész, a Nemzet Művésze nyitotta meg. Somogy Győzővel ez volt már a harmadik találkozásom, hiszen három éve, nyáron tettünk apával nála egy szakmai, bemutatkozó látogatást Salföldön, s 2013-ban ő nyitotta meg Vonyarcvashegyen a jubileumi 25, kiállításomat Felvezetőjében kiemelte, hogy a mai modernitást "felvállaló" festőművészek képi.világát absztrakt, szinte érthetetlen, vagy igen áttételesen értelmezhető szürke, sötét színvilág és sokszor nehezen megérthető formavilág uralja és azt is, hogy én egy sokkal nehezebb, de tiszta forrásokból táplálkozó utat választottam. Beszélt arról hogy kivételes képességekkel életre tudom kelteni a Balaton legendáit, s arról is, miszerint a Balatonról, annak környékéről. a felvidékéről készített festményeim állnak a legközelebb hozzá Külön utalt arra, hogy a színkombinációim váratlanok, szokatlanok de nagyon meggyőzőek, továbbá felhívta a figyelmet  a részletek kiemelt fontosságára is. Nagyon örültem, amikor hallottam, hogy szerinte nem vagyok magányos a magyar festészetben az általam képviselt festői látásmóddal, hanem már létezik  egy olyan ifjú generáció. amely szintén a tiszta színeket és formákat tekinti iránymutatónak.
    Néhány szóval én is köszöntöttem a megjelenteket,s rámutattam arra, hogy én soha nem akartam utánozni senkit, de vannak példaképeim, mint Csontváry Kosztka Tivadar, a grúz Piroszmani vagy a francia Henry Rousseau.Habár naiv művésznek tartanak, a naiv nálam soha nem a bugyutát.az ostobát és a korlátoltat jelenti, hanem egyfajta látásmódot, az őszinte, gyermeki rácsodálkozást  a világra. annak szépségeire, s azok meggyőző ábrázolását. Szerintem az igazi festő öntörvényű, tehát a saját útját járja, s nem majmolja a kortárs "divatos", úgymond "modern" irányzatokat. Lehet, érzik már, hogy hozzájuk képest én lennék, mi lennénk  a modernek, és talán ez lehet a bajuk ezzel az irányzattal, amelyet én is képviselnék?
    A 100 oldalas, színes. keménykötésű, fűzött, Tündérország című kiadványomat Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész, mentor, a Pannon Tükör felelős szerkesztője és a kiadvány szerkesztője mutatta be a megjelenteknek. Rámutatott, hogy a magyar és az európai képzőművészet történetében ilyen fiatalon, tehát 17 évesen még senkinek sem sikerült ilyen színvonalú és terjedelmű képzőművészeti kiadványt tető alá hoznia. Hiszen a könyvem 65 alkotásomat tartalmazza színes képi mellékletekkel és pályakép-fényképekkel, továbbá még megtalálhatóak benne a magyar irodalom és művészeti élet krémjének, Somogyi Győzőnek, Skonda Máriának, a szerkesztőnek és Szalai Zsoltnak, az egyik  legjelentősebb kulturális-irodalmi és művészeti internetes folyóiratnak, az Ambroozia szerkesztőjének az esszéi és tanulmányai is.Beszélt Egry József és Udvardi Erzsébet művészeti hagyatékáról. Lipták Gábor mondáinak fontosságáról, de kiemelte a szakrális témájú festményeim látásmódjának újszerűségét is. Beszélt a 2015-ös itáliai képzőművészeti tanulmányutam fontosságáról, és  külön utalt az annak hatására született legújabb munkáimra is. Végül megemlítette  a legutoljára festett, Balatonfüreden bemutatott festményemre, a Cigány Madonnát is. Szerinte a világhírű kolumbiai festő, Fernando Botero is beemelte a bibliai témákat  a mai világba, csakúgy, mint ahogy én tettem általános iskolai osztálytársam alakjának és történetének a megfestésével. Mondandóját azzal zárta, ha ilyen termékenységgel tudok alkotni, akkor minden remény megvan arra, hogy 20 éves koromra egy  újabb, negyedik  képzőművészeti albumot is ki tudunk majd adni.
  A tárlat és a könyvbemutató végén rengeteg könyvet dedikáltam és sok emberrel elbeszélgettem.
Úgy  érzem, hogy művészi  pályafutásom során ez volt az egyik legsikeresebb  és legeredményesebb rendezvénye.