2017. október 24., kedd

35. ünnepi tárlatom Zalaegerszegen a Zsinagógában

 
                                          A festészet ünnepe Zalaegerszegen

  Mindenki fiatalember számára nagy ünnep a 18. születésnapja, s ezzel én  sem vagyok  másképpen. Szorosan kötődtem, kötődöm  Zalaegerszeghez, hiszen innét indult művészi pályafutásom, kiváló művésztanárok keze alatt tanultam meg a szakma mesterfogásait,  s itt fejeztem be a Landorhegyi Általános Iskolában a tanulmányaimat.. Ezért is született  meg az a közös döntés, hogy a 18. születésnapomat Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny-és Kiállítóteremben -Dunántúl egyik legjelentősebb és legszebb, reprezentatív galériájában-  ünnepeljük meg egy nagy ívű, eddigi életművemet összegző  tárlattal. A kiállításomon több mint 40 alkotásomat mutathattam  be.
 A 35. önálló tárlatom-hosszas előkészületek után- 2017 február 17-én, du. 17-órakor nyílt meg. A rendezvény telt házas volt, hiszen az érdeklődők szinte teljesen megtöltötték a Zsinagóga épületét. A rendezvény kurátora és háziasszonya Májer Piroska, az intézmény igazgatónője volt. Az est Petik  Ákos keszthelyi gitárművész bravúros és virtuóz gitárjátékával indult.
   Sümegi László zalaegerszegi önkormányzati képviselő Zalaegerszeg MJV képviseletében  arról  beszélt, hogy személyes élmények is fűzik  az első művészi  szárnypróbálgatásaimhoz,  hiszen  a Városi Középiskolai Kollégium- amelynek igazgatója jelenleg is- adott otthont az egyik korai  művészi bemutatkozásomnak. De azt is kifejtette, hogy az általam  képviselt művészi minőséget és tehetséget  Zalaegerszeg mindig is támogatta,  hiszen a városnak  több évig művészeti ösztöndíjasa is voltam. Oravecz Viktória keszthelyi képzőművész az általam képviselt tiszta érzelmekről, az élénk színeimről és az egyedi művészi látásmódomról  beszélt. A tárlatomat hivatalosan Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese, mentorom  nyitotta meg. Felidézte művészi pályafutásom  eddigi legfontosabb állomásait: az elnyert művészi ösztöndíjakat, a képzőművészeti alkotópályázatokon elért kiemelkedő eredményeimet, a 3 képzőművészeti kiadványomat és a feledhetetlen és felemelő pápai audenciát. Külön kitért arra, hogy a Balaton -Jézus élete  és a szakralitás mellett - milyen  fontos szerepet játszik az életemben, s arra is utalt, hogy nem véletlenül lett a 3, képzőművészeti kiadványom címe az Eötvös Károly által ihletett Tündérország. Szerinte sajátos szűrőn át látom a világot, a balatoni témájú festményeimben pedig megörökítem a tóhoz köthető kultúrtörténeti értékeket, a mitologikus legendákat és a hétköznapi emberek  fáradozásait is.
  A megnyitón megjelent -Németh János, a Nemzet Művésze mellett- a Völgyi-Skonda házaspár is, akik  a legnagyobb magyarországi képzőművészeti magángyűjtemény, a Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjtemény tulajdonosai és gondozói. Skonda Mária hozzászólásában beszélt arról az egyik legnagyobb képzőművészeti kezdeményezésükről, amelynek keretében a magyar művészeti élet legkiválóbb képviselőit ( pl. Aknay Jánost, Galambos Tamást, Molnár C. Pált, Kiss Mártát, Szemadám Györgyöt, Somogyi Győzőt)  kérték fel szárnyas házi oltárok készítésére.
   Engem is megtiszteltek felkérésükkel, s 2017 januárjára elkészítettem a Jézus mennybemenetele című szárnyas házi oltáromat, a hátsó szárnyait pedig  az Úr Angyalai az üres keresztnél című kompozícióm  díszítette. A megnyitó ünnepélyes  és emelkedett pillanatait jelentette, amikor a műgyűjtő házaspárral közösen kinyitottuk a házi oltárom szárnyait, s azt a közönség is megcsodálhatta.
A rendezvény nagy sajtónyilvánosság mellet zajlott le, hiszen a Zalai Hírlap, a Zalaegerszeg újság, a Balatoni Futár, a Keszthely és Hévíz környéke és az Egerszeg TV tudósítói mellett megjelentek az RTL Klub munkatársai is, akik egy hosszabb riportot készítettek  velem. Az meg is jelent szombaton, az RTL Klub esti híradójában, amely az egyik legnézettebb műsor Magyarországon.























 

2016. november 13., vasárnap

Alkotásom a Vatikáni Múzeumban és Képtárban

Hosszas egyházi-diplomáciai előkészületek után 2016 október 12-én,Rómában,a Szent Péter székesegyház előtti téren,az általános pápai audencia keretében adtam át a Szent Márton év alkalmával I. Ferenc pápának,azaz a Szentatyának a Szent Márton megkereszteli édesanyját című olaj-vászon,100x70 cm-es festményemet.Az alkotásom ezáltal 17-évesen, első zalai és kortárs magyar festőművészként- bekerült a világhírű Vatikáni Múzeumba és Képtárba Raffaello Santi, Pablo Picasso Marc Chagall,Michelangelo és Fernando Bottero alkotásai mellé. A Pápai Prefektúra illetékesei a festmény végleges elhelyezéséről, annak körülményeiről  később  hozzák meg a döntésüket. Hihetetlen művészi-szakmai elismerés ez számomra! Hiszen Magyarországon a művészi elismeréseket,okleveleket - sajnos az esetek  nem kis részénél, egy bizonyos életkor után- politikai-személyi-szakmai kapcsolatok alapján osztogatják,s bizony nem kevés esetben a díjazott halála után a nevük végleg a feledésbe homályába merül, s a művészi hagyatékukat bizony sokszor a mohó örökösök elkótyavetyélik- áron alul. S közben hány és hány kiváló, tehetséges magyar művész nem kapta és kapja meg itthon  a méltó  helyét és elismeréseit élete folyamán, és hány esetben csak  a haláluk után fedezték és fedezik  fel őket. A Vatikáni Múzeum és Képtár, annak gyűjteménye -és benne az én festményem- azonban fennmaradt, amíg ez az Isten által teremtett világ létezik.
 A festmény átadása a Szent Péter téren történt,ahol a díszpáholyban foglalhattam helyet közvetlenül a pápai pulpitus előtt, a 30-40 kiválasztott között, az egész teret betöltő,a pápai audenciára összesereglő,mintegy 80000 zarándok-és nézősereg előtt. Megható és csodálatos élmény volt a Szentatyával történt találkozásom. Hihetetlen pozitív energiák sugároztak ki belőle amelyeket a jóság a szeretet és a bizalom néven tudnék összefoglalni.Amikor átvette a festményemet és a Tündérország című 100 oldalas,színes kiadványomat,megáldott,és elismerését fejezte ki az alkotásommal kapcsolatban.
 Az utamat támogatta személyesen Veres András püspök atya, dr. Márfi Gyula érsek atya, a Magyarországi Apostoli Nunciatúra, Dr Tóth Tamás,a Pápai Magyar Intézet rektora és a Pápai Állam Prefektúrája is.A festményem egyébként úgy került be világhírű gyűjteménybe,hogy előtte megnyerte  a Napkút Kiadó és a Cédrus Művészeti Alapítvány által,a Szent Márton év alkalmával meghirdetett képzőművészeti alkotópályázatot,és bekerült a legjobb 15 alkotás közé.A festményem ezáltal szerepel a kiadó által megjelentetett Szent Márton-almanachban. A Szentatyával történő találkozásomról tudósított élő riportban a Vatikáni Rádió, az MTVA M5-ös Kulturális Híradója, de megjelent eseményről egy részletesebb beszámoló a Bors című napilapban is.Az esemény még szerepel a Magyar Kurirban, az Új Emberben a Zalai Hírlapban és a Veszprémi Naplóban is,tehát szinte az összes magyar médiában.
   Én úgy gondolom,hogy ezt a művészi elismerést már senki nem veheti el tőlem,és a" hivatalos szakma" nagyjainak is alaposan feladtam ezzel a leckét.Hiszen olyan elismerés birtokába jutottam képzőművészeti élet terén,amely eddig csak igen-igen keveseknek adatott meg itthon ebben a szakmában.Most már nem lehet engemet öcsikézni, s mondogatni,milyen szépen fejlődik ez a gyerek,de még tanulgatnia kell ezt a szakmát...Hát csinálják mások is utánam!  Ez a sikerem tehát nemcsak a saját művészetem elismerésemet jelenti  az egyik legmagasabb szinten, hanem a magyar képzőművészet,tehát a magyar festőművészet óriási sikere is egyúttal.
  Rendkívül  büszke vagyok  erre a legújabb, az eddigi legrangosabb, és  legjelentősebb képzőművészeti elismerésre. Nagyon  örülök annak, hogy az eddigi visszajelzések alapján  rendkívül  sokan büszkék rám itthon Magyarországon és külföldön is, tehát nemzetközi szinten, hiszen a hírt hamar felkapta a világsajtó is.

Vollein Ferenc, 2016, november  13-án







2016. szeptember 1., csütörtök

34. önálló tárlatom Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában

  2016 június 3-án,  pénteken 16-órakor nyílt Székesfehérváron, az Árpád fürdő Galériájában a Balatoni Tündérország című 34 önálló kiállításom, amelynek szervezője és kurátora Varga István  Attila, a VOSZ Fejér megyei elnöke, Márfy Gabriella orientalista festőművész férje volt. A rendezvényen a megjelenteket Molnár Tamás, Székesfehérvár MJV Önkormányzatának a képviselője köszöntötte, aki kiemelte, hogy 17 évesen  máris jelentős képzőművészeti életművet hoztam létre. Dr. Lángi Péter keszthelyi költőnek a Pannon Írók Társaságának képviselőjének a festményeim által ihletett költeményeit Mudris Anett olvasta fel. A megnyitón megcsodálhattuk a Hungarikum Együttes tagjainak, Kremmitzky Gézának és Mudris Anettnek zenés betétekkel kísért művészi előadását is.
    A kiállításomat Bakonyi Kovács István, a József Attila-és Príma-díjas irodalomtörténész, főiskolai  tanár nyitotta meg a következő előadásával: " Szinte hihetetlen, hogy egy 17 éves fiú ennyi mindenen lehet túl. Szinte hihetetlen, hogy ennyi  siker van a háta mögött. És ki tudja, mennyi siker  vár még rá? Persze tudunk csodagyerekekről, csodakamaszokról. És persze Mozart és Rembaud jut az eszünkbe, utóbbi, a nagy francia költő éppen abban a korban fejezte be a lírai tevékenységét, amelyben Vollein Ferenc éppen van.Remélhetőleg a fiatal festő ebben nem követi a nagy szimbolista festő példáját. Vagy gondoljunk azokra a komolyzenei virtuózokra, aki  közül éppen  most derül ki, hogy ki  a legjobb.És ennek a kiállításnak az alkotója most elvisz bennünket egy különleges világba. Egy olyan  világba, amelyben a valóságban, a mesének, a legendáknak, a hitnek, a történelemnek a lenyomatait látjuk. Élénk színek, gazdag formavilág, a teremtő képzelet, sok-sok  vízió-ilyen dolgok  jutnak a szemlélő eszébe, ha belép  az Árpád fürdő termébe. És szembesülünk az ember golgotai útjával, az egzotikus mesevilág árnyalataival, de ugyanúgy a víz, a levegő, a növények szépségeivel, a teremtett világ csodáival, az isteni természet és a kegyelmi állapot hozadékával. Közben felderengenek hajdani személyes balatoni emlékeink, vagy éppen az, amit a keresztútról  sejtünk, vagy az, ahogy az első királyunkat elképzeljük ezer esztendő távolából. Van itt aranyló fény, van itt kékség, van itt szürreális látomás. Szakralitás, profanitás. Van szőlő és napfény, csillogó víztükör és színkavalkád. Másutt meg azt látjuk, milyen parányi az ember a természet egészében.Létünk porszemnyi, múlékony. De ez a porszem mégis tud óriás lenni, csak  nehogy eltévedjünk, nehogy Istennek képzeljük  magunkat. Csak  nehogy kihaljon belőlünk az alázat! Az ilyenfajta művészet erre int bennünket.
  A költő tollát, a zenész hangszerét a festő ecsetjét valami  titokzatos kéz mozgatja. A költő, a zenész, a festő eszköz a titokzatos erő kezében. Ebben ezért van valami elképesztő, van benne valami csodálatos. Nem tudhatjuk persze a jövőt, nem tudhatjuk, merre visz az út. A múltat, a jelent tudhatjuk. Láthatjuk a képeket, elgondolkodhatunk azon, vajon mi  húzódik meg az alkotó folyamatok  mögött? Vajon mi munkál  a festő  agyában. vajon mit gondol a nézőről? Milyen tapasztalat, tudás mozgatja a kezét, miközben létrehozza azt, ami elbűvöli  a befogadót? S a befogadó nemcsak néző, de több is annál. Elméjében tovább gondolja, tovább érzékeli  a látványt. A látvány közben átlényegül, belsővé válik. A külső utak belsővé válnak.
  Ezek a képek megvilágítják a szépséget, és megvilágítják a szenvedést. A mű aztán most is leválik az alkotójáról, és önálló életre kel. És biztos, hogy a festő tehetsége nélkül mindez nem történhetne meg".-Bakonyi István
   A Tündérország című 3-dik képzőművészeti kiadványomat Szemes Péter esztéta, mentor,a Pannon Tükör szerkesztője mutatta be a megjelenteknek. Kiemelte, hogy a magyar képzőművészet  történetében ilyen fiatalon eddig még  senkinek sem  jelent meg ilyen színvonalú és terjedelmű képzőművészeti kiadványa, s utána részleteiben is bemutatta a könyvemet. A rendezvény egyébként telt ház előtt zajlott, s nagy örömömre megjelentek tekintélyes létszámban a határon kívüli magyarság képviseletében az Erdélyben élő középiskolás kortársaim is.
   A kiállításommal kapcsolatban azonban komoly hiányérzeteim, hiányérzeteink támadtak a Fejér Megyei Hírlappal és a Fehérvár című újsággal kapcsolatban is, hiszen alig-alig lépte át az ingerküszöbüket a rendezvény..A többszöri írásos megkereséseink ellenére sem hoztak le előzetes beharangozókat, illetve sem rövid, sem részletesebb tudósításokat a kiállításomról, csupán a Feol. hu. hozott le pár néhány képet -mindenféle kommentár és beszámoló nélkül-a megnyitóról, s a Fehérvár TV-ben jött le egy pár perces riport.. Ugyanakkor ez engem szakmailag igen nagy elégedettséggel is eltöltött a megye képzőművészeti utánpótlását illetően, hiszen a sajtó hallgatására már tudom, tudjuk a tuti magyarázatot: unalmas lettem ottan a legújabb  időkre, mert Fejér megyében mára már biztosan tucatjával  szaladgálnak azok a 17 éves ifjú alkotóművészek, akiknek  ennyi idős korukra máris 33 önálló és számos csoportos tárlatot, 3 képzőművészeti kiadványt sikerült létrehozniuk, s megnyertek 30 hazai és külföldi képzőművészeti alkotópályázatot vagy kiemelkedő eredménnyel szerepeltek azokon, s rangos képzőművészeti ösztöndíjakkal, külföldi tanulmányutakkal is büszkélkedhetnek..
  Komolyabbra  fordítva a szót: természetesen egy kiállítás szakmai rangját és sikerét első sorban a megnyitó és a tárlat látogatottsága, az azon felszólaló előadók szakmai hitelessége és elismertsége, a tárlat szakmai  visszhangja és értékelése, a képvásárlások és még nagyon sok minden fontos körülmény határozza meg...Hány-és hány olyan  kiállítás-megnyitón vettem már részt vendégként, hogy a fotóriporternek nagy-nagy nehézséggel sikerült összeszednie a felvezető képre háttérként az alig egy tucat résztvevőt, látogatót. Én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a tárlatom megnyitójáról  készített  fényképek önmagukért beszélnek.Mindezeket  szem előtt tartva a 33. kiállításomat Székesfehérváron  mindenképpen egy sikeres rendezvénynek tekintem és tekintjük.- Vollein Ferenc